Kisemberek

  Ahogy a nap felkelt hat után, köd szállt a tájra, olyan lassan táncoló, az udvar zöldjén átvonuló, mely elegyet képez az égő fa füstjével. Pár ház ablakában már világ van, vannak olyanok is, akik négykor felébredtek, mert készülődtek a buszhoz a munkába, más meg csak egyszerűen nem tudott aludni. A pára lassan felszállt és egyre nyüzsgőbb lett a falu. A boltba megérkezett a tej, meg a kenyér, a felvágott délután jön majd. Az iskolások is megérkeztek, megszólal a csengő és a falu újra csöndes lett. Buszok jöttek és mentek keresztül rajta. A postás zöld biciklijével már a második utcánál járt, a Szabad Földet, meg a nyugdíjat is vitte ezen a pénteken. Két néni egy villanyoszlopnak támaszkodva várta már, mert a gyerekeknek adni kell pénzt minél hamarabb, hitelt vettek fel és nem tudják fizetni egy ideje. Tíz óra után két traktor is keresztülment a főutcán, végeztek a hajnal óta tartó munkával. A templomban mise volt egy halottért, páran kijöttek és a főtér újra elnéptelenedett.

  A nap egyre magasabban járt, de már érződött, hogy pár héten belül havazni fog. A fákon még volt levél, nem volt olyan szikkadt, fagy verte minden, kicsit még élt a nyár, délben a macskák az udvarokon a betonon heverésztek. A busz megjött a városból, a diákok leszálltak és mentek haza. A sofőr egykedvűen cücögtette a légféket és kanyarodott a forduló felé. Az iskolások is kijöttek az ebédlőből. Kettőkor letelt a műszak és háromra a hajnalosok visszaértek. Egy mellékutcában egy bácsi ült a lócán, harmadik oldalt jár a Szabad Földben. A „betonszofit” kivette a zsebéből és meggyújtotta. Lassú parázzsal égett és saját környezetét beterítette a füst. Köszönnek neki a gyalogló diákok.

  Sziréna hallatszik az egész faluban. Egy öles fa kettétörve áll a kanyarban. Rendőrök bilincselnek meg egy férfit. Két ember életéért küzdenek még a mentősök. Az autóroncs a szántóig repült el.

  Szombaton sztárok jönnek a diszkóba, foszlik egy plakát a trafón. Halottak napja lesz hétfőn. A nap lassan lebukik a házak mögött a réten. Megint füst kóvályog a narancsban. Az alakok egyre feketébbek. A nénik lassan beteszik a kisajtót és az esti részt megnézik a sorozatból. A gyerekek is ágyban vannak már. Pár házban még fény van. Egyik helyen híradó megy, másik helyen női melleket látni a kislámpa fényénél. Aztán van ahol épp most csattan el egy pofon, mert a férj hazaért a kocsmából. Az utolsó busz keresztülmegy a falun. Az emberek lassan mind alszanak.

  Álmukban senkinek nem kell korán kelni, senki nem küzd a léttel, de otthon vannak. Az izzadásból feltörő rémképek között is, itt vannak kisemberként, a saját világukban. Az ajtók már mindenhol zárva. A hideg átjárja a szűk mellékutcákat, kutyák ugatnak a távolból.

  Reggel szombatra virrad.