HÉTINDÍTÓ VERS:

 Lackfi János: A nőci, ha negyven

A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,

a nőci, ha negyven, aligha riszál,

a nőci, ha negyven, már taxikat int le,

és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,

és lányos a lába, hisz fitneszezik,

ügyel vonalak, szinek egyvelegére,

és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,

a lánya kamasz, vele harcol erőst,

még könnyeden ébred, elalszik az este,

s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,

és rendezi vígan a környezetét,

már bomlik előtte jövő kusza rajza,

s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,

vevő a humorra, de el nem alél,

bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,

nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,

hümmögve idézed a gondolatát,

és összedob este egy isteni tortát,

és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,

körötte pörögnek a lét körei,

és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,

s nem bánja, ha medve, ki átöleli.