A lengyel autógyártás története II.

Ma a bútorszállítók, a zöldségesek és a mentőszolgálat málhásairól lesz szó, vagyis a Zukról és a Nysáról, amely típusok hazánkban is meghatározták az utcaképet és a vállalatok szemszögéből nézve legalább annyira egyértelműen azonosítható feladathoz voltak társíthatóak, mint a Barkas.

 

Az első Zuk teherautók, hogyhogy nem egy szovjetek által licenszelt Chevrolet teherautó alapjain nyugodtak, ez volt az ötvenes évek Lublin 51-es járműve, melyet egy sokkal modernebb konstrukció követett az új bogárban (a Zuk jelentése bogár).

 

1955 és 1956 volt a fejlesztés két éve, hogy aztán megjelenjenek az A kezdőbetűvel jelzett típusok, zárt dobozos és platós felépítménnyel, mely a KGST országokban ritka módon saját fejlesztés volt. 1958-tól egészen 1998-ig gyártották a típust. A varsói autógyár, vagyis az FSO a rendszerváltás után folyamatosan került új tulajdonosok kezére.

 

A szebb reményű Daewoo tulajdonlása alatt futott fel nemcsak a saját típusainak a gyártása a kilencvenes évek végén, a kétezres évek elején, hanem a Lublin széria.

 

A Nysa egy olyan gépjármű volt, ami az állami szerveket szolgálta és emiatt is porladtak el szinte egy szálig. A márka a gyártó településről kapta a nevét, mely FSC néven kezdte meg működését és 1952-től készített járműveket, egészen 1994-ig.

 

Mind a két lengyel típus alapvetően Chevrolet típusok elgondolásain alapult, de míg a Zukot felfedezte magának a sok megjelenő magánvállalkozás, addig a Nysa nem volt a vállalkozások kedvence. Magyarországon az 521S volt a közúti forgalom szerves része, mivel az Országos Mentőszolgálatnál rendszeresített mentőautó volt. Több, mint 8000 darabot használtak el, mintegy húsz év alatt, ami a minőségi problémák miatt is történhetett.

A lengyel autógyártás aztán jelentős részben már a Fiatra támaszkodott évtizedekig, miközben próbálkoztak módosítani, vagy új koncepciókat kitalálni, hogy végül megjelenjen a dél-koreai ipar és a GM, na de erről majd legközelebb.

 

Forrás:

-https://auto.onliner.by/2022/02/07/lublin-belaz-history

-wikipédia