Erdély II.

 

Ha Erdély belsőbb részei felé tart az ember, akkor Marosvásárhely környékén már valahogy megváltozik minden. Másabbak a házak, a porták, egyre több lesz az erdő. Nekem Székelyföld a rendezettségről és az apró és nagyobb szépségekről szól, gondolva itt a helyiekkel való beszélgetésen át egy falvacska eldugott templomáig.

 

Farkaslaka és Székelyudvarhely között járva mindenképp érdemes megállni Orbán Balázs néprajzi gyűjtő síremlékénél és persze olvasni tőle, hiszen a Székelyföld világának feltárása jelentős részben neki is köszönhető. Bucsin-tető elhagyása után Gyergyószentmiklós felé vesszük a mai íràsomban utunkat és bepillantást nyerünk a Hargita ezen részére.

 

Gyergyószentmiklós 1941-ben.

A közel 20 ezer fős lakosú város nevének eredete – elsősorban a Gyergyó- vitatott, a több lehetőség között Szent György neve, illetve a görög szavunk is szerepel. A várost elhagyva egy hosszú, egyenes út vezet fel az erdők közé, majd elérjük a Gyilkos-tót.

 

Az erre lévő táj vadregényes, már-már félelmetes, melyet nemcsak a hirtelen magasodó hegycsúcsok, hanem a sötét fenyőerdők is okoznak. A 980 méter tengerszint feletti magasságban található geológiai képződmény 1837-ben, egy hegyomlás következtében alakult ki. Ide tartozik keletkezésének mondája, mely Fazekas Eszter szerelméről szól, akit várt a lány, míg nem egy zsivány elrabolta, hogy a felesége legyen. A lány sikításától megindultak a hegyek és maguk alá temették a lányt és a rablót is.

 

Keletebbre található, a Hagymás-hegység szurdokvölgyében a Békás-szoros, mely szerpentinjeivel  és zártságával talán még hátborzongatóbb. 1971 óta védett területnek minősül.

 

A ma bemutatott területek egyszerűen varázslatosak, Erdély rengeteg kincseinek egy kicsinyke része, viszont mára már zsúfoltak ezek a szépségek, a turizmus kezdi kikezdeni azt a báját, amivel még húsz-harminc éve talán még találkozhattunk.

 

Források:

-wikipédia

-Fortepan / Handa család

-saját fotók