ÚTICÉL: SZKOPJE

2023 szeptemberében egy nagyon szép utazást szerveztünk Észak-Macedónia fővárosába, Szkopjéba. Ez az írás az itt töltött pár napról szól.

A közel kétmilliós ország Jugoszlávia része volt, annak széthullásáig, ezt követő időszakban leginkább a görögökkel való névvitájuk és az ebből fakadó akadályoztatott felzárkózásuk Európához, ami meghatározta az államot. A görögökkel rendezték vitájukat a volt tagköztársaság megnevezéséről, így az már nemcsak egyszerűen Macedónia, nem egyezik egy hellén terület elnevezésével.

A Balkán, az Balkán. A Nap még szeptemberben is éget, mikor várunk buszunkra a Szkopje-Nagy Sándor reptéren. A külvárost kicsit szemetes és szürke utcakép jellemzi, mely a Holiday Szálló mellett lévő végállomásig sem nagyon változik. A Régi Bazárban lévő szállás környezete viszont már sokkal kulturáltabb, itt már igazi kavalkádot alkotnak a helyi keresztények, muszlimok és a turisták. Aztán este fél hétkor imára hívják a hívőket és ez érezteti igazán, hogy megérkeztünk egy teljesen más és érdekes világba.

A belvárosban található a Régi Bazár piaca, ami az igazi balkáni hagyományokat viszi tovább, kicsit KGST-piaccal beoltva. Van itt minden, ételtől kezdve a ruhákon át, a szőnyegig. A lemezbódék és a nagy hangárok zugaiban megannyi harsány és színes dolog, mely egy jó órás program lehet. 

A Vardar-folyótól északra található a vár, mely leginkább a megmaradt falakat jelenti egy dombon, mely a középkorban épült és csak a huszadik században fedezték fel létezését, 1960-tól folyik feltárása.. Tőle keletre található pár száz méterre Musztafa Pasa mecsete, mely imahely egy mediterrán hangulatú kertben áll.

Déli irányba elindulva érkezünk meg az Öreg-hdhoz, melyen átkelve jutunk el egy nagy térhez, ahol található Nagy Sándor lovas szobra. A város ezen részei teljes felújításon estek át, az állam a kétezres évektől kezdve próbál egyfajta ideindítást kialakítani a javarészt macedónokból - bolgár eredetű - szerbekből és albánokból álló országban. Szkopjéban ezért számtalan teret alakítottak ki, rengeteg - főleg - lovas szoborral.

 

A város egyértelműen legismertebb szülötte, az albán származású, Nobel-díjas Kalkuttai Teréz Anya. 1910-ben itt született, később megalapította a Szeretet Misszionáriusai Szerzetesrendet, amely Kalkutta szegénynegyedeiben fejtette ki tevékenységét. Emlékháza a belváros déli határán található, melyben saját berendezéseit és rengeteg fotót tartalmazó kiállítás került berendezésre.

A várostól délnyugatra található a helyi autóbusszal is megközelíthető Matka-kanyon, mely Észak-Macedónia legrégebbi mesterséges tava, melyet a Treska-folyó táplál. Az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye, ahol jókat lehet sétálni és ahol a hajón keresztül meg lehet tekinteni a Vrelo-cseppkőbarlangot, vagy épp a Szent András kolostort.

És milyen volt ott lenni? Jó. Nekem kellett egy kis idő, míg átálltam, aztán végtelenül jól esett ez a más világ, ez a pezsgés. Nem vitás, hogy visszalépünk a kilencvenes évek végére, amikor még Magyarországon is bármikor felkínálhattak egy-egy doboz zárjegy nélküli cigit, már-már tolakodóan bármit, a vendégszeretettel nincs probléma és valószínűleg valamelyik ismerősünk lopott Golfja még máig itt szolgál. Egy valamit nem szabad elfelejteni a Balkánon, az idő az relatív. 

Forrás:

wikipédia és saját fotók