AUTÓKEDD: Az NDK járműgyártás I.

 A II. világháborút követően Németországot két részre osztották, a keleti fele Német Demokratikus Köztársaság néven egy szocialista berendezkedésű, egyre sötétebb diktatúrába folyó állam lett. A hiánygazdaság lényege volt a lakosság komfortérzésének és mindennapi létének is minimális szinten tartása, közlekedni akkor is kellett, így a mérnökök főztek abból, ami volt. Erről szól ma az autós írás.

Miközben a szovjetek háborús jóvátételként vagonokra pakolták az Opel szerszámait és Moszkvics néven pár éven belül gyártani kezdték a Kadettet, a bekebelezett országokban gyakorlatilag megszűnt az autógyártás. Magánszemélyeknek általában nem is lehetett volna kocsijuk, ha egyáltalán ki tudták volna fizetni a romokból újjáépülő világban. A Skodán túl egyedül az NDK-ban volt rá egyáltalán lehetőség, hogy autót gyártsanak. Ez volt például az EMW 340-es, mely az Eisenachban található BMW-gyárban készült és leánykori neve volt BMW 326,, kétliteres benzinessel. Miközben 1955-re leálltak a gyártásával, a 309-es BMW alapján 1950-től készült az IFA F9, itt már a jól ismert DKW-eredetű, háromhengeres, 900 cm3-es kétüteművel. Ebből lett aztán a valaha volt legszebb Wartburg, a 311-es.

Dapf Kraft Wagen, a márka, amely az Auto Unionhoz tartozott, az 1920-as évektől gyártott autót, majd a háború után Chemnitzben regnált még pár évig. A márka, melynek talán legfontosabb hagyatéka a kétütemű motorja lett, a Saab 92-es és a későbbi NDK-kocsik szíve. Ilyen volt az első, tényleg polgári felhasználásra kifejlesztett, az autó fogalmi határán táncoló AWZ P70, vagyis az általunk ismert Trabant elődje, mely a DKW F8-as típus szellemi örököse volt. 

A Trabant gyár 1957-ben folytatta ezen a néven a termelést. A P70-es után jött a P50-es, hogy aztán átadja helyét a gyártósoron a 601-esnek, amelyből mintegy hárommillió darab látott napvilágot 1990-ig. Az autót folyamatosan fejlesztették, de a pártvezetés nem engedte új típus bevezetését (bár rengeteg próbálkozás volt rá). Így karöltve a Wartburggal és a többi NDK-márkával, elsodorta őket a német újraegyesítés.

Az eisenachi gyár középméretű autókat gyártott. A Keleti Blokk egyik legszebb kocsija volt a 311/312-es, melynek technikailag utódja a kocka 353-as. Akkoriban modernnek tartott formáját szintén megtartotta az NDK megszűnéséig. A Trabanthoz hasonlóan került bele Volkswagen-eredetű motor, a nyomtávot szélesítették, a futóművet modernizálták, új műszerfalat kapott és műanyag lökhárítókat, de ez sem tudta megmenteni végzetétől.

Az Industrieverband Fahrzeugbau, vagyis IFA az NDK nagy vállalatcsoportja volt, mely járműgyártással foglalkozott. Nemcsak az előbb felsorolt személygépkocsik tartoztak fennhatósága alá, hanem a nagyobb járművek is, erről lesz szó a folytatásban.