NÉZZ ISMERETLEN FILMEKET: ...és akkor Maewe megírja Barbie történetét, avagy az Emily (2022) és az Üvöltő szelek (2026) című filmek

Érdekes helyzet, hogy a világirodalom egyik legismertebb egyregényes szerzőjének életéről és annak művéről készült film rövid időn belül. Annál csak még érdekesebb, hogy a főszerepeket a szerintem hasonlóan karakteres arcú Emma Mackeyre és Margot Robbiera bízták. Szerencsére.

Emily James Bronté mindössze 30 évet élt. Testvéreivel együtt az angol irodalom meghatározó alakjai voltak, mégis az ő egyetlen regénye vált ismertté a bolygón, ami korában újító jellegűnek számított és vált azóta klasszikussá. A férfi írói álnéven publikáló hölgy rövid életének viszontagságait kelti életre a Szexoktatás Maewe-ja a 2022-ben megjelent brit filmdrámában. Mindenképpen érdemes megnézni a sötét képi világú, tipikusan angol filmet, mert meglátjuk az esetleges párhuzamokat az írónő élete és regénye között.

Rengeteg filmes feldolgozása volt a regénynek, melyek közül az 1992-est, Juliette Binoche és Ralph Fiennes főszereplésével készültre emlékszem, a maga angolos hangulatával és sötét tónusaival. Az adaptációk különbözőségét a regényhez való hűség adja elsősorban, melyben központivá válik az is, hogy végig követi-e a történetet, vagy félbehagyja.

A mostani Üvöltő szelek leginkább csak alapul veszi a romantikus művet, attól rengeteg részében eltávolodik és csúsztat. Mégis egy életképes újítás dramaturgia és képi világ szempontjából. A cselekmény alapjai - Heathcliff befogadása, a Catherine-nel kialakult kapcsolata, Szelesdomb elhagyása és a házasságkötések - mind-mind feltűnnek a filmben, de nem ettől lesz jó, hanem például a képi világtól, amely főleg a film első részében sokszor nagyon szépen lett fotózva. A mérhetetlen gazdagságot pedig a kissé giccsbe hajló ruhák és különböző szalonok érzékeltetik Linton kastélyában, melyek  nekem a Kincsem című filmben alkalmazott megoldásra hasonlítottak, vagyis a korabeli külsőségeket modern anyagokkal ötvözték, így sokszor harsánnyá téve az elénk táruló képet és érzékeltetve a történések valótlanságát.

A színészi játék kevésbé nyers, de valószínűleg ez nem is volt cél. Margot Robbie Christine-je összetett személyiséget mutat, aki szeret, mégis a felismerést elnyomja, a biztonságos életet fontosabbnak tartja, miközben bűnben él, hiszen hazudik magának mindig, a férfiak iránt érzett szerelmében, vagy éppen cselekedeteinek helyességében. Jackob Elordi Hearthcliffje egy férfiállat, mégis gyengéd, ösztönös, de nem a végletekig, számító, mégis elhibázza bosszúját. Az egész így van jól. Minden szereplővel. Egy modern köntösbe bújtatott szépirodalom lett ez a film, melyre nem épp becsajozásra vinném el a kiszemeltemet. Bár a mozi nézőtere nem ezt mutatta.