Polak, Wegier, dwa bratanki III.

 

 

Lengyelországi kalandozásaink folytatódnak. Az ország dél-keleti részén a Biala-folyó partján fekvő, mintegy 100 ezer lakosú Tarnów városával kezdeném, ami sok szállal kötődik a magyar történelemhez. A településre beérve valahogy nem érződik annak nagysága. Központjában áll a városháza, egy nagy téren, melyet hasonló korú, régi épületek vesznek körül. Ide tartanak az óváros régi utcái, például a Walowa utca, melyet körbeölelnek a pár száz évvel fiatalabb városrészek.

 

Tarnów történelme legalább az 1300-as évekig visszanyúlik, Szapolyai János is itt talál menedéket. Bem József a város szülötte, sírja is itt domborul. A Regionális Múzeum kiállítása keretében, a vasútállomás egy nagy termében tekinthető meg egy, a Feszty-körképnél impozánsabb és részletesebb magyar eredetű alkotás, a Bem-Petőfi körkép több részlete.

 

Egy kicsivel északabbra lévő másik vajdaság központja Lublin, mely egy időben a főváros szerepét is betöltötte. Története az 1100-as évekig nyúlik vissza. Mára több, mint 300 ezren élnek  a településen, ipara mellett egyeteméről és persze történelmi emlékeiről ismert. Lokietek Ulászló és Nagy Kázmér idején jutott egyre több joghoz és indult meg évszázadokon át tartó fejlődésében. Ipari jelentősége pedig a szocialista időszakban alapot adott a munkásmozgalmak, a sztrájkok és így végül a Szolidaritás megjelenésének, létrejöttének.

 

Látnivalói közül egyértelműen a vár, illetve az óváros az, amit érdemes megnézni. A vár épülete, annak tornyával épp olyan különleges látvány, mint mondjuk az óvárosban található Krakkói-kapu. Ha pedig már itt vagyunk, mindenképpen érdemes beülni valamelyik étterembe és kicsit visszalassulni az itt érezhető kicsit nyugodtabb tempóba.

 

A fővárostól, Varsótól mintegy 400 km-re, északra található Lengyelország ipari és kereskedelmi szempontjából egyik legfontosabb városa Gdansk. Hanza város, melynek központjára az észak-európai és német városok képe jellemző. Mivel a Balti-tenger partján, a Visztula deltája mellett fekszik, így vízfolyások hálózzák be a várost és annak környékét. Történelmében a svéd és porosz befolyás jellemző.

 

Érdemes végigsétálni a Hosszú-utcán, a környező kis utcákon, megnézni az Óvárosi Városházát, a kikötői darut, a vele átellenben álló Soldek gőzhajót és a vasútállomást. Valamint itt is kicsit megpihenni valahol és átérezni azt, hogy valahogy itt is valami más. Míg a déli területeken a gorálok természetközeli életével találkozunk, Krakkóban, vagy Lublinban a középkori fejedelmi városok hangulatával, itt az északi világ és a kereskedelem nyitottabb látásmódjával. Nehéz ezt megfogalmazni, de egy országon belül ennyire különböző világokat még nem tapasztaltam. Felkészül, Varsó.