Az Aral-tó pusztulása

Az ember évezredekig csak annyit vett el a természettől, amire szüksége volt, aztán az ipari forradalom kezdetével mindez teljes mértékben megváltozott. Már nem az egyének önfenntartása határozta meg a természet és a környezet használatát, hanem a lassan kialakuló kereslet és az ember szolgájává próbálta tenni a saját bolygóját, úgy hogy nem vette figyelembe az általa okozott kárt és annak lehetséges következményeit. A mai írás egy ilyen tevékenységről és a valaha volt egyik legnagyobb pusztításról szól.

 

Mintegy 12 millió évvel ezelőtt Alpoktól egészen a mai Kazahsztánig terült el 2,8 millió négyzetkilométeren a világ valaha volt legnagyobb tava, melyet Paratethys néven neveznek a tudósok, mely magában foglalta a mai Fekete-tengert és a Kaszpi-tengert is. Aztán természetes változások következtében a víz kiutat talált a tengerek irányába, így mintegy 7 millió évvel ezelőtt szintje leapadt. Ezáltal alakult ki a világ legnagyobb tava, melyet tévesen Kaszpi-tengerként neveznek a köznyelvben. A sorban a negyedik volt az Aral-tó 68 ezer négyzetkilométeres kiterjedésével.

 

A tó annak az 1922-ben létrejött Szovjetuniónak a területén volt megtalálható, ami a XX. században a világ legnagyobb állama volt. Gazdaságát sokszor az erőltetett iparosítás jellemezte, mely a meggondolatlansággal és a megalomániával párosulva többször végzetes károkat tudott okozni, így például a holodomort, mely, kvázi az ukrán nép ellen Sztálin által elkövetett emberiesség elleni bűntett volt, amely az erőltetett kollektivizálásnak, a megtermelt gabona erőszakos elvételének és az adott 1931-34 közötti időszak kifejezetten rossz időjárásának következtében mintegy hétmillió ember halálát okozta.

 

A párt célként tűzte ki az üzbég textilipar felfejlesztését, amihez nagy mennyiségű vízre volt szükség, ezért az Aral-tó vízgyűjtő területének folyóira 45 gátat telepítettek és vizet szivattyúztak ki ennek segítségével a gyapotföldekre. Az évtizedek során közben a terület mikroklímája megváltozott és a Szovjetunió széthullásának idejére látványosan csökkenni kezdett a tó vízszintje. Az emberi tevékenységet évtizedekig nem okolták olyan mértében ezekért a változásokért, mint ahogy az 1990-es évektől végzett kutatások kimutatták  (International Coordination Water Commission in Central Asia (ICWC) és az International Aral Salvation Foundation). Az Aral kiszáradt medréből ráadásul rovarírtószert tartalmazó homokot terít szét a szél, mérgezve ezáltal egész Közép-Ázsia levegőjét.

Az eredeti méretének 10 %-ára csökkent tó ökoszisztémájának helyreállítására mind az ENSZ, mind az USA Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége pénzügyi alapokat hozott létre, melynek során például fásítási programba kezdtek, hogy megállítsák a talajeróziót. Persze mindemellett a környező területek vízkészletének megóvása, illetve a takarékos vízfelhasználás is szükséges. A tudomány jelenlegi állása szerint az Aral-tó régi állapota a környező általános vízhozam-csökkenés miatt már soha nem lesz helyreállítható.

Felhasznált irodalom:

https://index.hu/tudomany/kornyezet/2010/07/28/ot_kornyezeti_katasztrofa_amik_durvabbak_mint_az_olajfolt/

https://hu.euronews.com/business/2023/09/04/mi-mentheti-meg-az-aral-tavat-a-teljes-kiszaradastol

https://24.hu/tudomany/2023/12/27/alpok-kazahsztan-foldkozi-tenger-paratethys-legnagyobb-to-tortenet/

-wikipedia