Helyek a Bükkben II.

A Bükk-hegység az Északi-középhegység legnagyobb átlagmagasságú barlangokban bővelkedő tájegysége. A környezetéhez képest nem vulkanikus eredetű, hanem karszthegység, mely nevét a területén található nagy kiterjedésű Bükk-erdőkről kapta. Ma folytatjuk a felfedezést a Dédestapolcsány melletti víztározóval és Bélapátfalvával.

 

Az M3-as autópályát elhagyva közúton közelíthető meg viszonylag egyszerűen és gyorsan mind a két helyiség, az elkövetkező őszi időszakra, hétvégi programnak teljesen ideális. Az országhatárhoz közelebb található a Lázbérci-víztározó, mely ember alkotta műtárgy, az Északi-középhegységben található víztározók egyike. A Dédestapolcsány és Uppony közötti út mellett helyezkedik el, 1969-re készült el és mintegy 3 kilométer hosszan terül el az Uppony-hegység. Bár létrejöttét elsősorban az ipari vízszükséglet kiszolgálása indokolta, az ott megtalálható természeti értékek miatt 1975-től a fokozottan védett Lázbérci Tájvédelmi Körzet részét képezi, vagyis a Bükki Nemzeti Park kezelésében lévő terület.

 

A pazar látványú vízfelszín után érdemes dél felé venni az irányt és megtekinteni Bélapátfalvát és a mellette magasodó Bél-kőt. A terület eredetileg a Bél nemzetségé volt, majd a XIII. században a ciszterciták alapítottak itt monostort, közvetlenül a hegy lábánál. 

A környék egyik legimpozánsabb hegye magán viseli a kőbányászat nyomait, a kiépített, közel 7 kilométeres, hétállomásos túraútvonalát mégis érdemes megtenni, mely igazából csak felfele tud megerőltető lenni. A hegy 550 méter tengerszint feletti magasságtól kezdve védett. Pazar kilátás kárpótolja a túrázót, majd zárásként, az autó felé gyalogolva rövid szünet tartható még a monostor területén, elgondolkodva a régi történelmi időkön.

Források:

-saját fotók

-wikipédia

-https://www.bnpi.hu/hu/tura/belapatfalva-bel-koi-tanosveny