AUTÓKEDD: Ikarusok a 200-as széria után

 Az Ikarus 200-as sorozattal korábban már foglalkoztam, mai írásomban inkább a későbbi szériákat veszem górcső alá, melyek többször ugyanúgy rengeteg újítást hoztak a busziparba, akár a legismertebb magyar gépjármű, mégis kevésbé értek el akkora gyártási mennyiséget.

A 180-as szériát követte a 200-as, mely szerteágazó igények kielégítésére szolgált a LEGO-elv alapján, viszont lassú változás indult be, főleg a nyugati piacokon, amelyek új fejlesztéseket követeltek. A 400-as sorozat első darabjai így születtek és kezdték róni Budapest útjait, ezek voltak a városi típusok, melyeknek fejlesztés már a hetvenes évek végén elkezdődött. A például Lada-alkatrészeket is tartalmazó előszériás darabokon jelentek meg az új formaterv jellemző hátsó lámpái. A 415-ös típussal indult az egész történet, melyet sorozatban csak 1987-től gyártottak, ugyanis a próbafutások is elhúzódtak, illetve a gyár sem tudott megfelelő kapacitást biztosítani az új sorozathoz a 200-as mellett.

Az új típus eleinte Rába D-11 és 12-es motorokat kapott, majd később a DAF-től és más gyártóktól is kapott szívet és két módosítást is megélt gyártásának 2002-es leállításáig. Ez az időpont 435-össel számozott tolócsuklós-változatával együtt érte utol, melyek végül a helyközi közlekedés igényeit is kiszolgálták. Ezen buszok formaterve aztán jó formai alapot szolgáltattak a születendő nyugati típusokhoz, a MAN SÜ 263, 283 típusok esetében a párhuzam kifejezetten szembetűnő.

Alacsonypadlós változata a 411 és 412-es  típus már farában hordta az állómotort, melyek ismert volt hűtési és gyulladási problémáiról. Lépcsőmentes, csuklós 415-ös 417-es néven jelent meg 1994-ben, az akkori viszonyok között egyedüliként. Ezekből már ténylegesen kicsi darabszámot értek el, hiszen a gyárat közben a hibás vezetői hozzáállás és a változó vásárlói igények a csőd szélére sodorták.

Típusnak több, különleges változata készült, amiről később írok mindenképpen, viszont most a távolsági típussal folytatnám, a 300-as szériával. Az előző szériával szemben ezen autóbuszok formája leginkább Finta Lászlóhoz kötődik - ő rajzolta a 200-ast is - korát megelőző olyan alakzatot talált ki, ami évtizedekre határozta meg a turista autóbusz küllemét.

Az új sorozat egy évek óta tartó fejlesztés eredménye, mely nemcsak a formából (például a ragasztott üvegek, emelt padlószint) hanem az addig nem ismert biztonsági megoldásokból állt, melynek alapját a 270-es típus adta. Az újdonság az idő előrehaladtával tárgyaló luxusbuszként ugyanúgy megjelent, mint helyközi járatként, tekintettel arra, hogy az igények kielégítésére alkalmas felépítménnyel rendelkezett.

A buszok magyar illetve Scania, vagy Volvo alvázra készültek a székesfehérvári üzemben. Mivel elsősorban a nyugati, igényesebb piacokat célozták vele meg, így többféle, nemcsak magyar motor kerülhetett bele (Cummins, Dietroit-diesel) és bármilyen elképzelhető extrával megrendelhető volt. Először az északi piacok fedezték fel, majd Európa többi vidékén is.

autó-motor

bkv

hvg