AUTOKEDD: Skodálatos életem.

2002-ben, az egyetemi tanulmányaim elkezdésével hozzáfogtam az engem sokkal jobban érdeklő jogosítvány megszerzéséhez, melyet mindenféle bukás nélkül abszolváltam közel egy év alatt. Aztán jött a beavatás, az első alkalom, amikor elmentem krúzolni a kocsival, majd háromhetes jogsival elindultam Gyulára.  Így a tavaszra egy szentimentális autós írás következik.

 

 

Skoda-fenekek

 

 

 

 

 

 

 

Nem találom a kép eredetijét. Apukámmal, 1997-ben, 14 évesen, az új Skodával.

14 évesen egy fiúnak nincs menőbb, mint amikor a suliba elmennek érte a szalonból kihozott autóval, történt ez 1997-ben, valahol Szabolcs megyében. A kor kínálatában a legolcsóbbak között a Daewoo Tico, a Suzuki Swift és a Skoda Felicia szerepelt. Azon a nyáron a koreaiak nem árultak nagyobb autót, a HungaroLada pedig júniusban felszámolta tevékenységét, pedig máig emlékszem, hogy 940 ezer forint volt akkor egy 2107-es. A Tico-val volt majdnem egy árban. A következő ársáv a Skoda-Suzuki párosát jelentette, viszont abban az időben 1.587.000 forint volt a Felicia, a Swift 1,6 felett járt. Nem győzte meg a családot a vékony lemezelés a  Suzuki  kínálatából. 

Bécsben

Aztán jöttek az első évek, melyek azért nem teltek események nélkül. 20 ezer km környékén egy tömítést kellett cserélni, mert a motor fals levegőt szívott, majd 40 ezer környékén az alsó holtponti jeladó romlott el és körülbelül ekkor lett cserélve valószínűleg teljesen feleslegesen a váltóban egy szimering - olajfolyás miatt - ami végül a fél váltóház cseréjébe került. Ennyi. Innentől kezdve csak kopó alkatrészek kerültek cserére 300 ezer kilométeren keresztül, vagy olyan valami romlott el, ami az évek miatt már nem volt csoda, hogy cserére szorult.

Egy Skodánál jobb a kettő

A Gyimesi-hágón

Első nagyobb utam, háromhetes jogsival egy családi kirándulás volt Gyulára. Egyetem alatt még csak ritkán tudtam elvinni az autót, akkor is leginkább kirándulásokra. Így jártam be vele az Északi-Középhegységet pár év alatt és így lett lassan rutinom ahhoz, hogy második munkahelyemre, ami Kisvárdán volt, már autóval járjak, egy ideig naponta. 

A kezdetek

Közben felfedeztem a Feliciával Erdélyt, Kelet- és Közép-Szlovákiát, Ausztriában is voltam és így  lassan a Dunántúlt, Dél-Magyarországot megismertem, miközben vettünk 2012-ben egy Fabia II-est, ami 2008-as gyártású volt.

A Hortobágyon

A Fabiában 1,4-es motor van. 45 ezer kilométerrel került hozzánk, 60 ezer km-nél elromlott egy szelep, Pestre lábon felment, hogy ott garanciában megjavítsák. Aztán ebből újabb problémák fakadtak, mind a két katalizátor tönkrement. Így indult a Fabia-sztori.

Prágában

A Hargitán

Ezt követően a gyújtótrafók adták meg magukat szépen sorban. Jelenleg, 185 ezernél pedig a hűtővíz kezdett szivárogni a fűtőradiátornál, ez a hiba is cserével megoldódott. Amúgy meg ugyanúgy használtam napi ingázásra és az országon kívül jártam vele Triesztben, Szlovéniában, többször Erdélyben, Szlovákiában és Lengyelországban, egészen Varsóig.

Valahol a Balaton-Felvidéken

Trieszt

2023 augusztusára pedig megérkezett az új autó, egy negyedik generációs Fabia. 80 lóerővel. Sok lufival. Fehéren. A piacon az egyik legjobb vétel máig a Skoda, tavaly nyáron pedig egy rövid ideig az ára is kedvezőbb volt jelentős mértékben. Mivel a Felicián tanultam meg vezetni, teljes mértékben megtanultam a lendületből megyünk elvének használatát, ami együtt jár azzal, hogy tudni kell, hogy mikor kell váltani mindig és akkor ezek a gyengébb autók is teljesen jól tudnak lépegetni. Jelenleg épp 6500 km van az autóban és bejáratásképpen - és emiatt szerencsés vagyok - felfedeztem Csehországot és hazavittem a közel egyéves autót születésének helyére Mlada Boleslavba.

Füzérradvány

Mladá Boleslavban a Skoda Múzeumnál.

Valahol Csehországban

Minden második generációja jelenleg az udvaron áll a Volkswagen fennhatóság alatt keletkezett Skodáknak. A Felicia egy végtelenül jó minőségben gyártott autó, mely közel a harminchoz is minden reggel tudom, hogy be fog indulni és elvisz, ahova tartok. A futóműve kezelhetően lágy és a kanyarvadászatot egyértelműen segíti a hihetetlenül alacsony súlypontja. 

 

A kettes Fabia az 1.4-es motorjával egy erőgép. Idegesítő elektronikus nyűgjeit csak azért lehet megbocsátani, mert viszonylag olcsón fenntartható, de ehhez spórolni kell a gázpedállal. Apropó, az erős motort nem díjazza a magas építés. A főleg hátul ülve kemény futómű elhiteti velünk, hogy nem bicsaklik meg, pedig de. Elmért kanyarnál érezhetően képes elemelkedni a hátulja, mert magas a súlypontja, viszont egy egyszerű autó még mindig. 

 

A negyedik generációs Fabia pedig mintha ennek a kettőnek lenne a szerelemgyereke. Alacsony, viszonylag puha, de  kiszámítható futóművel és egy manapság már gyengének számító motorral, ami ugyanúgy elvisz oda, ahova egy erősebb autó. És ami számomra meglepő, hogy a Felicia 5,2-5,4 körül, a kettes Fabia inkább 5,4-5,8 között evett, ami azért nem rossz, az új Fabia ezévi átlagja 4,7. Mindezt produkálta úgy, hogy volt 3,7-es fogyasztása is, nyilván közúton, nyolcvannal.