Emir Kusturica filmjeit viszonylag sokan ismerik, de nekem régebbről vannak emlékeim a balkáni filmekről. Időben nem tudom hova helyezni, melyiket láttam előbb, de a Cigányok ideje és a Találkoztam boldog cigányokkal című filmekkel kezdődött, majd folytatódott a háborús filmekkel. Ma pár olyan filmet mutatok be, ami a délszláv háborúval és annak traumájával foglalkozik és helyi gyártású. Egyik sem lesz egyszerű. ( Hivatkozásaikat belinkeltem)
Krugovi - Templom a dombon (2013)
Életem egyik legnehezebb és legszebb filmje, ami szerintem példa arra, milyen az, amikor szívvel-lélekkel alkotsz, de nem lesz visszhangja. A történetet a dél-szláv háború, illetve a nemzeti különbségek alapozták meg. Marko eltávozást kap a frontról, hazatér a világtól elzárt Trebinjébe, az erőszak mégis utoléri ott is, amikor megtámadják a muzulmán újságárust. A háborúban elszenvedett sérelmek után, évekkel később találkoznak újból a film szereplői. Felmerül a nagy kérdés, hogy az elszenvedett traumák után, van e lehetőség a normalitásra, vagy az erőszak soha nem ér véget. A méltatlanul ismeretlen mű nagyon ajánlós film.
Belgrádban járunk 1995-ben. Az aznap aláírt Daytoni békeszerződés éjszakáján fonódnak egymásba az emberi életek, olyan abszurditással és erőszakkal karöltve, ami a néző elé vágja a lappangó valóságot. A Balkánt szokás volt hosszú ideje már lőporos hordónak nevezni. A történelem bizonyította, ha nem volt összetartó erő, akkor az egymás mellett élő népek között az erőszak lett az úr, aminek kipattanásához elég volt mindig egy szikra. Ez a film pedig ilyen. A fiatal fiú balesetétől kezdve, a taxis rokonnal való találkozásán át, akár a megkattant katona buszrablásáig. Egyszerű képekkel operál a film, de hatásosan.
A háború utáni években járunk egy Grbavica nevű településen, ahol a lányát egyedül nevelő anya próbálja összegyűjteni a pénzt lánya kirándulására, ami egy, az apja hősi halálát alátámasztó igazolás segítségével nem kerülne sokba. A múlt árnyai el kell hessegetni a túlélés és a szebb élet reményében, az anya-lánya konfliktus pedig ebből származik. Jasmina Zbanic rendezése egyszerű képekkel operálva, női érzékenységgel mutatja be a lakosság megfélemlítését okozó, szisztematikus nemi erőszak utóhatását.
Az Oscar-díjas film kicsit kilóg a sorból, mert KO-produkcióban készült, viszont a nyugati mintákat kevésbé követi, ezért gondoltam, hogy érdemes írni róla. A történet saját maga valójából fakadóan lassú, ez adja a hangulat fokozódását, amelyet két ellenséges katona a frontvonalon, a senki földjére történő tévedése adja. A nyugati sajtó felfigyel a kialakult helyzetre, a békefenntartók is próbálnak tenni az ügy érdekében, viszont a megoldás olyan, amelyet annyiszor láttunk már a történelemben.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése