AUTÓKEDD: Az NDK járműgyártása II.

 A szocialista blokk németebbik felén a kezdetektől fogva a háború előtti technikán alapuló megoldásokat használtak és ezek a gépek lényegében egészen a Fal leomlásáig maradtak gyártásban, folyamatos, de apró módosítások mellett. Ma, az igáslovakról lesz szó.

  

Az Industrieverband Fahrzeugbau, vagyis IFA az NDK nagy vállalatcsoportja volt, mely járműgyártással foglalkozott. Nemcsak a személygépkocsik tartoztak fennhatósága alá, hanem a nagyobb járművek is, így az általunk ismert Barkas, melynek a leánykori neve Framo volt. A DKW-t alapító dán Jørgen Skafte Rasmussen ötlete volt a teherautós ágazat, mely egyébként eleinte autókat is gyártott 1923-tól. A háború utáni újjáépítéshez szükséges volt, hogy a szászországi gyárban minél előbb újjászerveződjön a termelés. A 901-es típus az előd 501-es modernizálásával született és 1949-től gyártósorra került. 1957-től aztán leszámoltak a névvel és már Barkasként futott a típus.

 

 Aztán eljött 1962 és bemutatkozott a legszexibb KGST kisbusz, a B1000. A Wartburg háromhengeres motorjával, összelegózva sok alkatrésszel, ha lassan is, de megoldotta a mindennapok gondjait. Rengeteg variánsa volt, végül került bele 1.3 benzines Golf-motor (ugye az elvtársak megvették nagy nehezen a licenszt a kisebből is) de már késő volt, mint az össze többi gépnél is.

 

A prototípus

Chemnitz után jöjjön Ludwigfelde. A névadó gyár teherautói 1965-ben jelentek meg. A W50 mindenféle nyűgjén túl elismerhető volt tartóssága és terepjáró-képessége. Négyhengeres dízel motorjának alapját a MAN fejlesztése adta. Az NDK-nak kellett a valuta és a W50 akkoriban jó ajánlat volt. Az egyszerű és igénytelen technika folytatása lett az L60, a "hatosifa",  mely a rendszerváltás után landolt sok vállalkozónál, de a MAN technikája miatt már több törődést igényelt, így a honvédség és a tűzoltóság selejtezésével került a kétezres években vérfrissítés a hazai, eltűnő állományba.

 A Robur egy kicsit más volt Zittauból. A gyár legismertebb típusa, az 1800 és altípusai. A cég 1888-ban alakult, teherautókat 1957-tól gyártottak 2.5 tonna súlyig. Az IFA nagy teherautójához képest volt a kisebb, bár ez a felhasználás során nem feltétlenül jött elő, ugyanis jól terhelhető volt. Készült belőle menő busz is.

 

És persze a Multicar, ami egy türingiai cég és túlélt. Annyira speciális céleszközöket gyártott jó minőségben az Arthur Ade által alapított társaság, hogy hiába került a háború után a rossz oldalra, egyedüliként máig él. A gyár alapvetően kis alapterületű, speciális igényű gépeket alkotott. Legismertebb típusa az M25, a többi sztorihoz képest teljesen más helyzetet teremtett a cégnél, hogy az egyesülés után ugyanúgy Volkswagen motort kapott, viszont a befektetők érdeklődését felkeltette, mert versenyképes volt. 

 

A végére pedig következzen, hogyan képzelték el a márkák a modernizálást:

 

Barkas

 

Robur

IFA