NÉZZ ISMERETLEN FILMEKET: Magyar menyegző, avagy a kortárs Körhinta

 A magyar alkotók képesek világszínvonalú munkákat készíteni, ezt az utóbbi évek díjazásai is mutatják. Az állami támogatási rendszer viszont egy adott irányvonal mentén lévő filmek elkészítését támogatja, legyen ez mondjuk történelmi, vagy a magyarságtudatot erősítő alkotás. A kurzust teljesítők egy része borzasztó, amit csinál, a másik végletbe tartoznak szerintem azok, akik azért tényleg tettek valami jót és itt azért megemlíteném a Hunyadit, vagy a Hogyan tudnék élni nélküledet az utóbbi időkből és a kettő között van félúton a filmügyi kormánybiztos (Káel Csaba) új filmje, a Magyar menyegző.

Ezt nem rossz értelemben írom, hanem egyszerűen kellenek olyan néznivalók, amelyek nem akarnak túl sokat, korosztályokat kötnek össze és szórakoztatnak. Persze nem árt, ha ismert színészek játszanak benne és az sem, ha olyan közös népélmény - csencselés és a határátlépés - része a történetnek, akár a kalotaszegi táncoknak hátteret adó puhított román diktatúra. 

A szép, szerelmi történet csúcspontjától nem fogunk szívrohamot kapni, az amatőr szereplők és az autentikus ruhák mellett a film legnagyobb érdeme a zene és a tánc. Szerencsére nem emelkedik az egész az amerikai filmek pátoszos magasságába, hanem magyarosnak marad és nyomokban emlékeztet a nagy előd Körhintára. Nekem ez a kattanás egy, a főszereplő pár táncánál és a zseniális kameramozgásnál ugrott be és ekkor jött a másik erős párhuzam, mindkét esetben a nő egy Törőcsik. Franciska lassan tíz éve tette le védjegyét a névrokonával közös - neki első, utóbbinak utolsó - nagyjátékfilmjében.

 

A Ceausescu-korszakot még a hazai filmgyártás sem dolgozta fel elégé szerintem, Christian Mungiu egyfajta projekte volt ez, bár az is igaz, én sem láttam még elég filmet hozzá. Magyar részről talán egy sorozat volt, ami még a változás hevében foglalkozott az időszakkal és a két nemzet közötti közös múlttal, ez pedig az Európa messze van című rég elfeledett televíziós sorozat a Szomszédok teleregény stílusában. Szóval örülök ennek a filmnek és lehetne egy közös feldolgozása is az időszaknak, hiszen sok szép, emberi történet van még azokból az évekből.