NÉZZ ISMERETLEN FILMEKET: Három II. világháborús film 2025 elejéről.

Emma és a halálfejes lepke

Nehéz, ugyanakkor egy fontos film. Szlovák-cseh-magyar összefogással készült és a II. világháború vége felé játszódik a történet, mely Peter Kristufek könyve alapján készült. Az 1940-es évekre nyílt terrort kezdtek alkalmazni a zsidósággal szemben, de a gyűlölet nem egyedül őket érintette, hanem mindenkit, aki más, aki például cseh, vagy magyar. A feszültség az emberek bőre alá égett, senki nem érezhette magát biztonságban és ezt nagyon jól végigviszi a film, aminek a főszereplője - Borbély Alexandra - egy Marika nevű özvegy varrónő, aki bújtatni kezd egy zsidó kisfiút. A gyermek és a nő ugyanúgy félnek, de míg a felnőttek mindezt csöndben teszik, a gyermekek lázadoznak, vagy néha épp előbújik belőlük a játékosság. Marikát a férfiak egyre jobban körbe akarják hálózni és a túlélés miatt pengeélen táncolva próbálja mindezt kihasználni úgy. hogy mégis képes legyen szembe nézni saját magával. Borbély Alexandra alakítása elsőrangú, de a többi színész játékában sem nagyon lehet találni kivetnivalót. 

 

Érdekesebb inkább a mondanivalóval foglalkozni. Hogy romolhatott el ennyire a világ, hiszen a Monarchia idején is itt a népek együtt éltek békességben. Aztán irányvonalak jöttek-mentek és a gyűlölet maradt. Az egész történetnek talán nem is az a fő jelenete, hogy mi lesz a kisfiúval, hanem azt megelőzően egy szenteste, amikor is a templomban megjelenik a falu és a Hlinka gárda. Aztán mindegyik náció egyre jobban próbálja túlénekelni a másikat a saját nyelvén. A feszültség, a gyűlölet háborút hoz szenteste a templomba is, majd jön a kínos és mindent elmondó csönd. Miért nem lehetne békében élni?

 

Marika és Simon, a kisfiú között nagyon sok szépen fényképezett jelent zajlik le, amelyben a túlélés záloga, hogy a gyermek szinte állatias körülmények között van elbújtatva. Aztán többször a valóságon kicsit túllépve álom- és lidércszerű képek kerülnek a néző elé.  Egyértelmű volt számomra már a film nézése alatt, hogy női rendezője - Iveta Grófová - van az alkotásnak, ugyanis ilyen érzékenységgel, a brutalitás mutatását kerülve nehezen lehetne egy kétórás filmet megnézni úgy, hogy bár nehéz volt a téma, de inkább szebbé tette kicsit a lelkeket arra az estére.

 

NR24

A Netflix filmje már pár hónapja megtekinthető a platformon. Gunnar Sønsteby, norvég fiatalember történetét mutatja be, aki hazája talán legnagyobb második világháborús, ellenállásbeli hőse. A könyvelőként dolgozó fiú vakmerő támadásokat hajtott végre a németek ellen, aztán kimenekítették Nagy-Brittaniába, ahol kiképzést kapott, hogy majd hazájába visszatérve létrehozza az oslói bandát,melynek célja az ellenállási tevékenység kifejtése a náci ellen.

 

A főszereplő lénye legalább olyan hideg és szürke, mint maga a film és ez egyáltalán nem gond. Magával ragad az a fajta hangulat, ami az egyszerű emberek oldaláról, mindenféle nagy jelenetek nélkül is képes visszavinni a második világégés idejére és nagyon jól illeszkedik a Narvik, vagy épp az Árnyék a szememben filmek sorába.

 

6888-as zászlóalj

Az előbbi szolgáltató által készített másik, a háború témakörével foglalkozó alkotás ez, mely az első, fekete nőkből álló katonai alakulat volt az amerikai történelemben. A világégés végső időszakában ugyanis rájöttek arra, hogy a fronton harcoló katonák mentális egészségének megőrzésében fontos szerepet játszik a szeretteikkel való kapcsolattartás, ezért Eleanor Roosevelt indíttatására létrehozták ezt a zászlóaljat, melynek tagja, kiképzésüket követően egy Birninghamben található raktárban található elmaradt kézbesítésű levél szortírozását végezték el. 

A történet nyilván a színes bőrűekkel szembeni hátrányos megkülönböztetéssel folyamatosan szembesíti a nézőt, miközben egy leginkább átlagos szinten láttatja díszletként a II. világháborút. A színészek játéka a forgatókönyv milyenségéből fakadóan sem engedi meg a maradandó alakításokat, de legalább nem lett emlékezetesen rossz, úgy igazából semmi a filmben. A tévéjáték szintjén álló alkotás viszont egy estére teljesen ajánlható bárkinek, aki szereti, ha egy film a harsonák hangjával zárul közvetlenül azelőtt, hogy felsorolnák az elfeledett és el nem feledett hősöket, felírnának pár évszámot és adatot, majd kiírnák a rendező és a producer nevét.