ÚTICÉL: Nagyvárad, Bratesti, Vártop-Pádis, Nagyszalonta I.

 A magyar-román határtól pár kilométerre lévő városban minden megtalálható, amitől érezzük a Monarchia időszakának bizakodó légkörét, a beinduló gazdaságot és a mindezzel együtt járó igényességet, melyet a későbbi nehéz időszakok épp azzal tartósítottak, hogy nem volt pénz lerombolni, megszüntetni, aztán az újabb idők és az uniós támogatások pedig látványos fejlődést hoztak ebben a szép partiumi városban. Érkezzünk meg Nagyváradra.

A Sebes-Körös partján elterülő város környéke is már változást jelez. Megjelennek a dombok, a Bihar nyúlványai, észak-keleti határát egyértelműen szegélyezve. A város pereme még őrzi helyenként a szocialista időszak betonba foglalt, pusztuló mementóit, de hamar elérjük a teljesen nagyvárosi belső részeket, melyen századelős utcáit a folyó szeli ketté. A franciás érzetet a máig fura közlekedési -és főleg körforgalmi- megoldásai még erősebbé teszik, tényleg érdemes észnél lenni. Tegyük le az autót, nyújtózzunk meg és kezdjük el felfedezni a mintegy 183 ezer lakosú várost.

Kis kitérő, hogy aki ismeri Váradot, az tudja, hogy a tényleg létező elkerülővel a nyugati oldalra eljutva érünk el az ipari és kereskedelmi központig, ahol hatalmas ilyen jellegű épületek követik egymást, hogy kivezessenek minket a városból.

Nagyváradot Szent László alapította azzal, hogy idetelepített a Bihari Püspökséget..Itt keletkezett az első magyar nyelvű szórványemlék, a Váradi Regestrum. A későbbiekben is a város folyamatosan részese volt a történelem viharainak, kezdve Dózsa György parasztseregeinek támadásán át a törökök folyamatos megjelenésén keresztül egészen Magyarországtól való elcsatolásáig. 

A központba érve egyértelműen egy nagyváros képe rajzolódik ki előttünk. A hidakkal taglalt Sebes-Körös mindkét partján  szecessziós épületek állnak, jelentős részben renoválva, már csak a mellékutcákban lehet látni lepusztult állapotút. Debrecenhez képest érdekes lehet, hogy a történelmi városkép megőrzése itt valamilyen oknál fogva sikerült. A főtér eleve impozáns, ahogy a híres Fekete Sas Szálló figyel a Városházára. Előbbi helyén álló épületben tartották az első magyar hivatásos színházi előadást.

A folyó partján tovább sétálva a Neológ Zsinagógát és annak kiállítását tekinthetjük meg, majd tarthatunk tovább a vár felé, keresztülsétálva a nyolcvanas évek hangulatát idéző December 1. parkon. A csillag alaprajzú várat a XIII. százat környékére erősítették meg kőfallal, előtte még csak a várárok vette körbe az ott lévő monostort. A Tatárjárás során nem tudták elfoglalni és a későbbiekben is több támadást sikeresen vertek vissza a vár védői. János Zsigmond király idején, a XVI. században történt nagy fejlesztés a várban, hogy hadászati szempontból megfeleljen a kor követelményeinek.

A vörös téglából készült falakon át egy hangulatos udvarba érkezünk, ahol a nemrégiben befejezett felújításnak köszönhetően a Nagváradi Városi Múzeum is megtalálható. Nekem hangulatát tekintve kicsit a Lublinban található várra hasonlított, bár kétségtelen, hogy ez valamiért kicsit izgalmasabb. A történelmi városrész határát elérve érdemes visszafordulni, átsétálni a másik oldalra és belevetni magunkat a Monarchia időszakának kávéházi hangulatába, enni egy jót, megnézni az Ady Endre emlékmúzeumot (mert ugye itt is élt a költő). 

 

Tekintsük meg a Miskovits Miksa által építtetett gyönyörű palotát, annak kovácsolt vas ajtójával, ami a szegedi Reök Palotára emlékeztet. Egy nap igazából nem is elég erre a városra, a vidékre meg pláne nem. Mi mégis folytatjuk utunkat  a hegyekbe.

 

 

Forrás:

wikipédia

https://kirandulastippek.hu/nagyvarad-szatmar-partium/nagyvarad-a-szecesszios-varos-latnivaloi

https://oradea.ro/hu/

saját fotók

youtube