A holland Volvo története

Hubert van Doome 1928-ban alapított egy műhelyt a hollandiai Eindhowenben, mely hegesztési és kovácsolási munkákra szakosodott. A következő évben kitört a gazdasági világválság, ami a cégalapító számára nyilvánvalóvá tette, hogy a fennmaradás érdekében bővíteni kell a profiljukat. 1932 ben így létrejött a Van Doorne’s Aanhangwagenfabriek N.V., rövidebb nevén a DAF, mely cég fő profiljává a teherautó-gyártás vált, viszont egy ideig személyautókat is gyártottak. Ma egy érdekes történetet mutatok be, melynek végállomása lett a Volvo.

 

A holland gyár  1958-tól kezdte gyártani kisautóját a 600-as típust, majd ezt követték a 33-66-os típusok. A gépjármű különlegessége a Variomatic elnevezésű szíjhajtásos, fokozatmentesen működő centrifugális tengelykapcsoló, lényegében egy fizika törvényi szerint működő automata váltó, mai nevén a CVT.

DAF 33

Variomatic

DAF 600

Az első kisautó gyártásával 1963-ban leálltak, a 33-66-osok maradtak a palettán. 1967-ben Born városában nyitott a cég egy új gyárat, melyben a termelés a teljesen új 44-essel indult, mely továbbra is egy régivágású kisautó volt. A DAF a hetvenes évek elejére a Saviemmel, a Magirus-Deutz-cal és a Volvoval egyfajta konszernt alkotott.

A hatvanas évek mobilizálódó világát a hetvenes évek válsága váltotta fel. Európában még ekkor is elterjedtebbek voltak a takarékos autók, mint mondjuk a tengerentúlon, viszont a gyártókat így is mélyen érintették. A cég ekkor engedtek el kisautógyárának kezét úgy, hogy már készen állt egy nagy durranással a vásárlók kegyeiért. A prototípusoknak a végleges változata lett a DAF 77-es, amely már lényegében a Volvo későbbi 300-as szériája volt. 

Az autó formája teljesen modern volt az 1975-ös évből - John de Vriesnek formatervezőnek köszönhetően - vagyis a gyártás kezdetének idejéből, igazából a kisautó-alsóközép kategória nagy dobása jelent meg ugyanúgy egy kicsit olasz formatervvel, mint amit Golfként ismert meg a világ. Nos, ízelítő az időszakból:

A hatchback, vagyis az ötajtós ferdehátú kategória-teremtője 1961-ből, a Renault 4

Opel Kadett C, ami kategóriatárs volt abban az időben, de nem létezett ötajtós ferdehátúként

A Ford Escort is hasonló helyzetben volt

 

A Volkswagen Golf Mk 1

1975-ben a Citroen CX lett az év autója, az egyes Golf karrierje nem azonnal indult be. Viszont tény, hogy a német márkát megmentette, mert egy egyszerű technikájú, fronthajtásos autót alkotott, olasz formatervvel. A kor autói kardántengellyel vitték hátulra a hajtást, ahogy a Volvo is, ez pedig más kategóriába emelte, nemcsak az anyagyár felügyelete alatt fenntartott minőség, hanem a vezetés élvezhetősége miatt és akkor jöjjön egy gyári videókból összerakott montázs.

A legkisebb Volvo akkoriban nemcsak egyszerűen hátsótengely-hajtást kapott. A váltót is hátra tették a jobb súlyeloszlás miatt, ezért a Renault technikáját használó autó, még 1,4-es kvázi Dacia-motorosként is egy élvezhető vezetésű jármű volt, ami persze biztonságos volt.

1978-ban a Volvo elkezdte fejleszteni a 400-as sorozatát. A holland gyárat 1992-ig tartotta tulajdonában, de a gyártásba az évezred végéig besegített. Közben a Renault megmaradt a gyártásban társként, a két kocka-sorozat pedig még a kilencvenes évek közepéig a kínálat része maradt.

Aztán jött az S40. A holland gyár utolsó nagy sorozatban gyártott terméke volt, a Renault technikáját használó Volvo a kétezres évekre eltűnt Bornból. A VDL nevű cég gyárt manapság buszokat, de az már egy másik történet.