NÉZZ ISMERETLEN MEDITERRÁN FILMEKET 2021-BŐL

 

 Filmek a nagy piros „N” égisze alól:

 

Isten keze – olasz film (2021) 

 

 

Nápoly a nyolcvanas években. Egy olyan időszakban, ami úgy szerintem egész Európában az utolsó pillanat volt, mielőtt még betört volna a modern világ, mintha a béke itt maradt volna kicsit ejtőzni. A film rendezőjének saját élete, fiatalsága pereg le előttünk. Az olasz és spanyol filmekhez méltóan kendőzetlenül mutatja be a mindennapokat megtöltő érzelmeket, a családi civakodásokat, vagy épp a felnőtté válással együtt járó szexuális kíváncsiságot. Persze mindenek felett áll a foci és a pletyka, hogy a Nápolyhoz szerződik az isteni Diego Maradona. Aztán mindez valósággá válik, ahogyan az élet sodrásában a gyermeki álmok is hirtelen összetörnek a bekövetkező tragédiák hatására. Viszont történik mindennek az elmesélése olyan életszeretettel átitatva, hogy valahogy mégis a filmvégi stáblistát olvasva egyfajta többlet érzésével nyúlunk a távirányító piros gombja felé. Nagyon ajánlom.

 

Vacsora négy főre – olasz film (2021)

 

Mi lett volna, ha úgy alakul? Mi lenne, ha felvázoljuk, hogyan is alakulhatott volna? Film két férfi és két nő több síkon futó története, amely felvázolja, hogy a különböző jellemek barátság, kapcsolat során hogy viselkedhetnek egymással. Teljesen meglepő megoldás az egymásba csúszó történetek sora, ugyanakkor nem zavaró, követhető, nagyon érdekes és tényleg izgalmas, mert a nézőt magával ragadja a cselekmény és várja, hogy ebből mit is lehet kihozni. Miközben rólunk szól és a megtett és meg nem tett lépéseinkről. Nagyon ajánlom.

 

Testvéri szeretet – olasz film (2021)

 

Adott egy testvérpár, akik különbözőbbek nem is lehetnének. A fiútestvér mindig is úgy élt, ahogy szeretett volna, a lánytestvér neveli gyermekeit és él az élet és a maga szabályai szerint. Aztán az apjuk halálát követően, a végrendelet értelmében össze kell költözniük a szülői házban. A régi sebek feltépődnek, de a kezdeti düh után mindenféle pátosz nélkül visszatalálnak a testvérek magukhoz és egymáshoz, mindezt persze úgy, hogy a film sikeresen érzékelteti az olaszokra jellemző egyik fő tulajdonságot – ahogy mondani szokták - a család mindenek felettiségét. A filmet ajánlom mindenkinek, korosztálytól függetlenül.

 

A határ törvényei – spanyol film (2021)

 

Aki mondjuk látta a Sonka, sonkát, az imádni fogja. 1978 nyarán egy jó családi hátérrel rendelkező fiú megismerkedik egy fiatalokból álló bandával. A társadalom nem azonos szintjein helyezkednek el, de a nyár, a fiatalság és a szerelem nem ad helyet a gondolkozásnak, inkább az ösztönöknek. A piti bűnök egyre súlyosabbá válnak és a fiú szerelme is kiteljesedik. Aztán katarzisként szembejön a valóság és engem elgondolkodtató kérdéseket vet fel. Vajon fiatalon hol van a saját tetteink következményeiért való felelősség határa? Egy elkövetett hiba, hogy hathat ki egy ember egész életére? A történet ugyan nem zárul le azon a nyáron, hanem évekkel később folytatódik és megválaszolja mindenkinek a bennem felvetődő kérdéseket. Nagyon ajánlom és mivel szerintem ez megy el a legmesszebb a mediterrán filmekre jellemző végletességben, a színészek játékával semmi gond nincs, a képek szépek, a dramaturg nagyon jó, ezért ezt a filmet vagy legelőször, vagy legutoljára nézném meg a sorból. Nem gyerekfilm.

 

Egy emlékezetes nyár – francia film (2019)

 

A történet a francia tengerpartra repít el minket, ahol két lány próbálja túlélni a nyarat. Unokatestvérek, de teljesen máshogy viszonyulnak az élethez, az egyikük felelősségteljesebb, a másikuk habzsolja az életet. A szép helyeken forgatott és szép képekkel megkomponált tinifilm nem hoz semmi újat a számunkra, viszont a Házibulival megkezdett vonalba illeszkedik, amihez még hozzácsapnám a Zűrös kamaszokat, hangulatban és témában is, bár ez a film nem éri el azok szintjét. A csöndes lány ki akar törni, a másik lány pedig játszadozik nőiességével. A csöndes lánynak céljai vannak, a másik lánynak pedig láthatóan nincsenek. Aztán ez a nyár is véget ér. Azért lehet lesz olyan férfinéző, akinek emlékezetes lesz ez a nyár.

 

A ráadás két bűnügyi film.

 

Yara – olasz film (2021)

 

A film Yara Gambirasio eltűnésének, meggyilkolásának és nyomozásának történetét dolgozza fel elmesélő stílusban. A gyermek családi körülményeit nem kutatja mélyebben, ahogy az elkövető indítékaival sem foglalkozik, alapvetően a nyomozásra fókuszál. Az olasz bűnügyi filmekre én azt látom alapvetően ez a jellemző, ami egyáltalán nem baj, leültet a tévé elé és ott is tart a történet végéig. A téma érzékeny, nem mindenkinek ajánlott kategória.

 

Duisburgi leszámolás – olasz film (2019)

 

Aki szereti a maffiával kapcsolatos történeteket, annak tetszeni fog. Bár a nagy elődöket nem tudja megközelíteni, de mégis van hangulata és bepillantást enged a szervezett bűnözés máig élő világába. A kétezres évek elején, Németországban történt leszámolás nyomozását dolgozza fel, amelynek során a szálak Calabriába vezetnek, egy közel húsz éves családi vita újabb eredményeként. A cselekmény megtörtént, a színészek karakteresek és láthatunk pár Alfát és Fiatot. És vért. Kell ennél több?