A kisautók halála

A közgazdaságtani tanulmányaim során megismerkedtem a költség-haszon elemzéssel, aminek a lényege, hogy olyan dolgot és annyit kell termelni, amire és amennyire igény van. A modern kor nagy vívmánya, hogy az igényt már maguk a gyárak hozzák létre azzal, hogy kitalálnak új dolgokat, amire azt mondják, hogy neked szükséged van rá.

A kétezres évek elején Párizsban járva meglepődve tapasztaltam, hogy még mindig sok, már nálunk is lesajnált kis Peugeot, Renault, vagy Citroen mászkált a városban, ütötten-kopottan, matt fényezéssel. Aztán láttam őket parkolni. Szó szerint helyet csináltak maguknak, ami egy fekete lökhárítós autónak nyilván egyáltalán nem árt. Nos ezek a kisautók egy olyan nagyvárosban voltak jelen, aminek a metróvonalai körbehálózzák az egész várost, a mindennapi élethez jó megoldás a tömegközlekedés. Mára persze kitiltásra kerültek környezetvédelmi besorolásuk miatt a belvárosból nemcsak ott, hanem egyre több más európai városban. Jöttek helyette a felfújt SUV-ok, miközben a hely nem lett több a városokban, a kisautók viszont szépen csendben eltűntek.

Citroen C3, Dacia Sandero, Fiat Panda, Honda Jazz, Hyundai i10 és i20, Kia Picanto, Kia Rio, Mazda 2, Mitsubishi Space Star, Nissan Micra, Opel Corsa, Peugeot 208, Renault Clio, Seat Ibiza, Skoda Fabia, Suzuki Ignis, Suzuki Swift, Toyota Aygo, Toyota Yaris, Volkswagen Polo, akik maradtak még hellyel-közel régivágású kisautóként. Közben távozott a porondról a Citroen C1 és ikertestvére a Peugeot 101, a Fiat Punto, Ford Fiesta, a Nissan Micra rövidesen távozik, két típus – a Clio és a Fabia - nagyon ésszerű karosszériaváltozatát a kombit pedig törölték a gyártásból.

A turbósítás, illetve az akkumulátor hajtásláncba kapcsolása mind-mind a jelenleg divatos megoldás az Euro-normák teljesítéséért. A régivágású szívómotorok még egy-egy típusban jelen vannak, de a gyártók által kreált vásárlói igények szerint 100 lóerő alatt mozgó fizikai akadály vagy a közúti versenypályán. A töréstesztek csillagait össze kell vetni a költséghatékonysággal a járműgyártás kísérleti laborjában és létrehozni a nehéz, gombóc autót, négy méter körüli hosszal, nagyobb hasmagassággal, hogy az Újpest-külsőn található utolsó üres parkolóhelyre is padkázva tudjon a tisztelt vevő beállni a divatos álterepjárójával, ami végül is nem fogyaszt kevesebbet, mint az előtte eladott 1,6-os szívómotoros, 10 éves családi kedvenc, amire 200 ezernél se kellett túl sokat költeni, de a tízediken lévő szomszéd –aki egyébként most cseréli le a panelt inkább egy kisebb családi házra- majd biztos irigykedni fog.

Nyilvánvalóan egy kifelé mutató világban - akinek van is arra, hogy megvegye – akiben van igény arra, az a buci autókra, álterepesekre, vagyis a SUV-okra fog vágyni. Minden márkánál látszik, hogy az évek alatt összegyűjtött rengeteg indokot folyamatosan el lehet lőni, miért lehet egyre többet kérni értük. Saját kelet-európaiságunk az oka annak, hogy a kinyíló társadalmi olló miatt már lassan csak az lesz, hogy vagy van rá, vagy sose lesz. Az autógyártás európai hadszíntere valahol Bécstől nyugatra található. képek:internet