Ismerkedés Franciaországgal: Orléans, Párizs.

2008-ban sikerült barátokkal eltölteni több napot a franciáknál. A Párizstól 120 kilométerre, a Loire partján fekvő, 111 ezer lakosú Orléans városával kezdődött a felfedezés. Számomra egy csendes, középköri városnak tűnt – mint kiderült, már a római időkben lakták - amelynek újkori negyedei jól elhatárolhatóan helyezkednek el a régi városrészhez képest. Az utcák, az épületek mind-mind szép állapotban voltak és többször olyan részletgazdagsággal kidolgozva, amely csodálattal töltötte el az embert és még ekkor Párizst nem fedeztük fel. Megnéztük a város katedrálisát (Cathédrale Ste-Croix), illetve a Jeanne d’Arc-házat, mert ugye, mint tudjuk, az orléans-i szűz volt az, akinek lelkesítésére a franciák felülkerekedtek az angolokon, az 1420-as évek végén, aminek a hatására később az egyház őt szentté avatta.

Külön említésre méltó a természettudományi múzeum, mely a Muséum d’Orléans pour la Biodiversité et l’Environnement nevet viseli.

A mintegy 12 millió lakosú Párizs tényleg nagyon más. Tele van élettel, hangulattal, a kultúra, a művészet folyamatosan szembejön az emberrel, ahogy a divat is. Múltját mintegy 2000 évvel ezelőttre teszik, erre legjobb bizonyítékul a  város 12. kerületében az 1991-ben végzett régészeti feltárások szolgálnak.

A metró hatalmas hálózatával könnyen be lehet barangolni a várost. A randevú a Szajna partjával és a 1163 és 1345 között épült Notre Dame-mal kezdődött, valamint megtekintettük a Pompidou központot, vagyis a kortárs művészetek múzeumát.

Aztán, mivel ebben a városban olyan tárlat is van, ami egészen egyedülálló, következett a Louvre, amire egy nap kevés és mivel annyi minden itt található meg, amiről az ember még tanulmányai során olvasott, egyfajta sokkot kap, mire a végére ér.

A Montmartre és a Sacré Coeur Párizs legmagasabb pontja, semmihez nem hasonlítható, ugye ez igazán a művészek központja. Aztán a Moulin Rouge és az Eiffel torony, amelynek felső szintjéről szép panoráma tárul az ember szeme elé.

Végül a Diadalív és a Champ Élysées, vagyis a főutca zárta a párizsi kalandokat. Itt, záróakkordként érződött igazán, mennyire a divat és a gazdagság központja is a város. Parfüm- és ruhamárkák, luxusautók üzletei sorakoztak egymás után a sugárúton.

Utazni kell, mintahogy a világot, tájakat, embereket is megismerni, mindent látni akarni, aztán néha csak megállni kicsit és nézni, hogy folyik az élet azon a helyen, ahol épp vagyunk. A franciák szeretik a hazájukat és nem ok nélkül érzik megkerülhetetlennek magukat. Ez a tudatosság néha nehézzé teszi a kommunikációt, de ugye, mi mentünk oda. Cserébe viszont csodákat látott az ember. 

 

fotók: saját