Képzelet tévé

Van valami csodálatos abban, ahogy az aszfalt fénylik és a távolban egybeolvadt a lemenő nappal. Vakítja az úton biciklizőket, kicsit úgy érzik, mintha egy másik világban járnának. Más világ is volt az. A nyírségi dombok között az emberek nyaranta, este hét körül már hazafele mentek a földekről. Az árnyékuk egyre messzebb nyúlt, ahogy tartottak a falu felé. Még két hónap volt a szezon, míg mindent betakarítanak. A teheneket hajtották vissza a legeltetésből. Egy- egy ház előtt emberek csoportosultak, hogy megbeszéljék, mi történt a faluban. A Szabó- család nemsokára kezdődött a rádióban, úgyhogy lassan elnéptelenedett az utca. Nem tudták, hogy egy kisfiú egy sokkal híresebb sorozat következő részeit rendezi épp az udvaron. Az ő Dallasában sokkal előrébb jártak a történetben, mint Magyarországon. Nála már Bobby rég visszatért és egy csomó kaland történt vele. De ezt csak az ő tévéje adta le, az egész világon máshol nem lehetett látni. Ilyen volt az a sok háborús és történelmi film, amit az egymásra pakolt tufák és a sóder előtti homokozóban, illetve a hátsó kertben forgattak. Az egyik legemlékezetesebb filmje ennek a kicsiny tévének, azért mégiscsak a román forradalomról szólt, ha már a szombat esti Hupikék törpikék is elmaradtak miatta. Viszonylag sokáig sikeres volt ez a csatorna, aztán a valóság kezdett összemosódni a képzelettel. Ez a képzelet szólt szerelmekről, barátságokról, emberi viszonyokról. Egy idő után például egyszerűen eltűnt a logó a jobb felső sarokból és csak úgy random jöttek a műsorszámok, már nem volt bemondó, nem olvasta fel senki az aznapi műsort, sőt a híradó is elmaradt. Csak történések voltak az utolsó, Nagy család című sorozatban, végül ez a sorozat annyira valóságossá vált, hogy a tévé inkább megszűnt, hogy átadja a helyét a képzeletnek. Van valami csodálatos abban, ahogy a felnőtt meghal, ahogy kihűlnek gyermeki szikrái, a vigasztalhatatlan napjaiban. A nyírségi dombok között az emberek nyaranta, este hét körül már hazafele mentek a földekről. Az árnyékuk egyre messzebb nyúlt, ahogy tartottak a falu felé. A gólyák már lassan indulni kezdtek, az akác rég elvirágzott, az eperfán pedig megérett a termés. A városban a betonból sugárzott a forróság, annak kiüresedett terein.