NÉZZ ISMERETLEN FILMEKET, AVAGY NYUGATI FILMEK A NYOLCVANAS ÉVEK UTÁN KÉTEZERIG

A nyírbélteki mozi 1991-ben leadta a Terminátor 2-őt. A családdal néztem meg, az akkor teljesen új látványelemeket tartalmazó filmet. Azóta persze tudom, hogy a Tron után ez volt a digitális effektek királya abban az időszakban. Ám nemcsak ezért volt jó az a film, hanem, mert engem elsősként nem egy Csillagok háború-jellegű mesevilágba vitt, hanem egy alternatív valóságba. Aztán nyolcadikos koromban, épp az akkori gyerekkori szerelmet megélve megnéztem a Titanicot. Kétszer. Ez is a bélteki moziban történt. Addigra már nagyon érdekeltek a filmek. Egy jóbarátom kölcsönadott egy Oscar-díjas filmekről szóló gyűjteményt. Innentől kezdve nem volt megállás, ezért jöjjön a többi film. A személyes történetem folytatódjon hát az amerikai filmekkel. A nyolcvanas évekre nekem nem a Terminátor első része rúgta rá az ajtót, hanem a Rambo. A többi része nem érdekes annyira, de az első nagyon új volt, de nagyon ismert is lett. Ebből az időből származik az E.T. és a Terminátor első része, aztán jött a Szakasz, ami teljesen más szintre vitte a háborús filmeket, ahogy a kortársa a Jó reggelt Vietnám. Ezek a filmek, ráadásul a régi szinkronnal olyan szinten működnek, hogy félelmetes. És akkor szembejött velem a Színek című film. Azt a filmet még felvettem videókazira. Úgy néztem meg a kis hatfejes Thomson-lejátszómon. Ez utóbbi film kalauzolt el minket a los angelesi bűnbandák sötét világába, megtartva valamit a régi filmek szemcsés képű és magával ragadóan hangulatos, de kemény világából.

Közben gimis lettem és fekete pólós. Kevin Smith- aki persze kanadai- filmjeibe szerettem bele, Shop stop és a Jay és néma Bobtól bármit szeretek máig. Az első Jay és Némabob filmet még a bélteki videó-kölcsönzőből hoztam. Mert volt olyan. Aztán jött valami más. Ez pedig nekem a Mielőtt filmek első része volt, a Mielőtt felkel a nap. Zseniális ötlet volt a rendezőtől, hogy teret ad az időnek és a folytatásokban a szereplők szerepeikkel együtt öregszenek. Aztán Ethan Hawke-nál maradva kamaszkorom egy meghatározó filmje volt a Szép remények 1998-as modernkori feldolgozása.

Igen közben jött a Mátrix, a Titanic. Hatalmas filmek, de ez a poszt nem erről szól. Lépjünk át a francia részre. Belmondóval kezdenék, akivel kapcsolatban elfogult vagyok. Franciaország akkori egyik legjobb színésze, akit színpadi színészként nagyra értékelt, amit filmes szerepei miatt nem biztos, hogy értünk, hiszen inkább a franciás lazaságot, a nők imádatát és a férfiasság gyűröttarcú megtestesítőjét látjuk magunk előtt. Ez pedig nem baj, ettől igazán nagy színész és persze az előbbi mondatom sem teljesen igaz, hiszen a nyolcvanas évek előtti filmjeiben többször láthatjuk nehéz szerepekben, az újabbak közül én a Nyomorultakat és az Egy ember, meg a kutyája címűt ajánlanám. Alain Delon komoly filmjei nehezek, szeretni kell a lassan folyó, szürke krimiket hozzá, de sokat is adnak. A nyolcvanas éveket megelőzően – ha már kimaradt – kiemelném a Két férfi a városban, A Cigány és az Egy gazember halála című filmeket. Nyolcvan után a Három fölösleges férfit, illetve a Mi történetünk szerintem érdekes és érdemes arra, hogy olyat nézzünk tőle, ami nem kommersz. Az előbbi színészek esetében azért az egy fontos momentum nálam, hogy próbáltam megszerezni a filmjeiket legalább DVD-n.

Sophie Marceau nekem a francia nő. Persze tudom, hogy Catherine Deneuve, vagy épp Mireille Darc is lehetne az, de az ízlésről ugye nem érdemes vitatkozni. Mindenki tudja, hogy a Házibuli miatt lett ismert, de vannak mára kevésbé ismert filmjei. Ha ajánlanék, akkor a lista a Párizsi diáklánnyal kezdődne, a Zsaruszerelem is hasonló történet, aztán a Maradok, a Gyerekek, vagy egyebek jönnének és eljutnék a Zűrös kamaszokig. A legutolsót imádtam, mert Sophie itt anyává vált a Házibuli után. Nem egyértelmű folytatása Vic szerepének, de egyébként szerintem igen. Iskolákban vetíteném. Aztán a Boldogság sosem jár egyedül jöhet, valamint a Szex, szerelem, terápia. Gerard Depardieu a drabális színész. Amerika felfedezését sokan látták, de az Apám a hőst is. A Zsaruszelem után nekem a Mi a hézag tanárúr tetszett nagyon. Aztán talán előre is tenném a Szeresd apádat. Nem láttam tőle elég filmet hozzá, de lehet az egyik legjobb számomra. A történeti részének nézzetek utána miért is. A 36, a Párizs, szeretlek, illetve a szerintem teljesen jó és kevésbé ismert vígjátéka az Addig jár a korsó is megnézni érdemes film. Bár most túlcsúsztam az éveken kicsit. Még lehetne nagyon sok filmet találni a franciáktól, nekem ami fontos lett, az a Gyűlölet. Ezt a filmet is végül megvettem DVD-n, mert senkit nem érdekelt, pedig egy máig tartó problémát mutat be, Párizs külső kerületeiből. Megnézős.

Az angolok filmgyártása visszafogott volt ebben az időszakban. A Transpottingot mindenki ismeri, de én ajánlanám az Egy lövés a fejbe, öt a testbe című filmet. Nem ismert egyáltalán, gimis koromban láttam, azóta megvan az eredeti DVD-je.

És akkor jöhetnének az olaszok. Szeretem a maffiafilmeket, nem kicsit, nagyon, a nyolcvanas évekre az olasz filmgyártás én azt látom, ha nem vígjátékot csinált, akkor bűnügyi filmet. Kezdeném a Száz nap Palermóban című filmmel és folytatnám a Palermó-Milánó, egyszeri utazással. De van egy film, ami szerintem a valaha készült pár legszebb celluloidra felvett alkotás között van és ez az Élet szép. Nem is mondanék többet a filmről, csak a saját történetemet, hogy még tékából hoztam ki, megvettem DVD-én és nem emlékszem már, kinek adtam oda.

Aztán így a végére ajánlom a spanyol filmeket is ebből az időszakból. Almodóvartól a Rossz nevelés volt nekem a beavatás, aztán jött a Sonka, sonka, valamint a Kötözz meg és ölelj és a Belle épique. Ezek a filmek már nehezebben emészthetők, mert a mediterrán hangulat teljesen magáévá teszi a történetet. Én ezért szeretem.

A kétezerig tartó időszak hozott a filmek esetében is egyfajta tartósságot. A történeti sík még mindig erősebb a látványnál, a zsáner még nem folyt szét tésztaként a mozinézés palacsintasütőjén. Igen, megint rengeteg filmet kihagytam, majd megint idősíkot ugrok. Ez nem a bajor autógyártás bemutatása, jegyzőkönyv-részletekkel.