A DuPont és a PFAS.

Az amerikai vállalat működése (egyébként nemcsak a DuPont, hanem a 3M is hasonló profilú) során nemcsak azt bizonyította, hogyan lehet tudatosan szennyezni a környezetet, hanem azt is, hogy az emberi élet is mennyire másodlagos a gazdasági érdekekkel szemben. A történet alapjait valószínűleg mindenki ismeri: a perfluor- és polifluor-tartalmú alkil anyagok, vagyis a PFAS jóformán semmilyen más anyaggal nem lép reakcióba, ezért alkalmas a háztartásban bárhol fellelhető tárgyak gyártására, az anyag hétköznapi neve a teflon.

 

Az 1960-as évektől kísérletek és megfigyelések bizonyították a vállalat számára, hogy már kis mennyiségben is elváltozásokat okozhat, erre nemcsak a vállalat dolgozóinál, hanem a családokban született gyermekeknél előforduló betegségek, életellenes deformitások és torzulások szolgáltak példaként. A cég a saját maga által készített bizonyítékokat elhallgatva évtizedekig gyártotta és a gyártási folyamattal mérgezte nemcsak munkavállalóit, hanem a gyár környezetét is.

 

2006-ban Robert Bilott környezetvédelmi szakjogász által képviselt alperesek kártérítési pert indítottak a DuPont ellen, amiatt, mert évtizedeken át elhallgatták az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal (EPA) előtt az örök vegyszerek káros hatásait - holott saját kísérleteik miatt erről rendelkeztek információkkal - és nemcsak a környezetet, hanem az embereket is mérgezték vele. A 2017-ben lezárult bírósági eljárásban 600 millió dollár, átszámítva 187 milliárd forint kártérítést ítélt meg a bíróság az alpereseknek, mindemellett az EPA még 2004-ben 16,45 millió dolláros bírságot szabott ki a cégre.

 

Egyes kimutatások szerint a bolygón élő emberek 99%-nak szervezetében kimutatható az a teflon, aminek a tömeges használata csak a huszadik században kezdődött meg. A történetet feldolgozza Mark Ruffalo főszereplésével, 2019-ben forgatott Sötét vizeken című film. A DuPont bevétele a 2005. évben meghaladta az 1 milliárd dollárt.

forrás: Magyar Nemzet, Origo, 24.hu, West Virginia History