Autókedd: Autóipari bukások

Az alábbi írásban pár olyan újításról, újdonságról írok, amelyeknek történetében túl nagy kockázatot vállalt egy autógyártó, esetleg már eleve végnapjait élte és az új típusnak nem sikerült megmentenie a márkát. 

NSU R80

A hatvanas-hetvenes évek Németországában még volt egyfajta kavarodás az autók márkáját illetően. Az ország kettészakadása az autóiparra is hatással volt, nagy nevek tűntek el (Horch) és jelentek meg újak (Audi), az egész időszak annyira érdekes, hogy megérdemel majd egy külön írást. Az NSU az egyik legrégebbi autógyártó volt a világon, kötőgép, kerékpár és motorkerékpár gyártásával indították a gyártás, majd jutottak el a személyautókig. A második világháborút megelőző években már csak motorkerékpárokat gyártottak, autókat újból 1957-től, ennek negyedik generációja erőteljesen emlékeztet a később gyártásba került Zaporozsec 968-ra.

 

A vállalat 1964-ben mutatta be a világ első Wankel-motoros személyautóját az NSU Spidert. Az igazán nagy dobás az R80-as típus volt 1967-ben, amely egy felsőkategóriás autónak született. Alaktényezője 0,35 volt, ami a hatvanas években nagyon jó értéknek számított. Az autót többek közt ZF-gyártmány fogasléces kormányművel, négy darab Dunlop-gyártmány tárcsafékkel és vákuumos automataváltóval rendelkezett. Az igazán nagy dobás a 115 lóerős Wankel-motorja volt és épp ez okozta a vesztét. Az égéstér nem megfelelő kialakítása miatt 20-50 ezer kilométer megtétele után ezek a motorok tönkrementek és a gyár által vállalt garancia miatt ezeket cserélni kellett. A márkát a Volkswagen 1969-ben megvásárolta. Az R80-asból mintegy 37 ezer darabot gyártottak, újításai miatt elnyerte 1967-ben az év autója díjat, de a lejtőn ez sem mentette meg a márkát. A Prinzet 1973-ig, az R80-ast 1977-ig gyártották, majd az NSU név megszűnt, hogy helyet adjon az Auto Unionnal egyesült későbbi presztízsmárkának, az Audinak.

 

TALBOT 309

 

A márka egy brit-francia kooperáció terméke, mely akárcsak az NSU, a legrégebbi autógyártók közé tartozott. Autógyártással már létezésük elejétől foglalkoztak, a két világháborút követően először a Chrysler, aztán a Peugeot-Citroen szentsége alá kerültek.

 

A szóban forgó típus helyett először írnék másik kettőről. Az egyik a Talbot Horizon, mely a Chrysler időszak utolsó terméke a Simca 1100-as típus technikájára alapozva, ami egy hatvanas évekbeli típus. Európai sikerét több dolog gátolta, hiába lett az év autója 1979-ben. Az egyik, hogy alapvetően rossz minőségben gyártották, rozsdásodásra hajlamos karosszériával, régi technikára alapozva. A másik, hogy hiába volt a második ötajtós autó (az elsőnek a Golfot tartják, de majd erről is írok) a világon, rövid időn belül rengeteg konkurense lett (Opel Kadett, Ford Escort).

 

A Chrysler viszont az Amerikában megtalálta az autó helyét és sokkal nagyobb sikert ért el, mint szülőföldjén. Végül is az autó eltűnt, Amerikában a sportváltozatokat 1990-ig gyártották akár a Volkswagen Rabbit motorjával.

 

A Peugeot megvette ugye a Talbotot. A Horizon megtépázta a márka hírnevét, miközben nagyon is innovatívnak számított. A nyolcvanas évek francia valóságában elkezdődött egyfajta összemosódás és ezzel együtt eltűnés is. A Matra nevű vállalat miközben kifejlesztette az úttörő későbbi Renault Espacest és szinte sosem volt gyártóként tűnt el, a Peugeot a Talbot később Moszkvics Aleková avanzsált 1510-es típus helyett egy sokkal modernebb konstrukcióra fókuszált és kezdte el forgalmazni 309-es típusmegjelöléssel, az eredeti Arizona lett volna. A PSA-konszern ezzel beszántotta a Talbotot, amelynek technikája a kilencvenes évek elejéig gyártásban maradt más néven.

 

DELOREAN DMC 12

 

A John Delorean által alapított márka egyetlen típusa a megvalósulatlan nagy álmok tipikus példája. A GM-nél dolgozó mérnök állását egy saját autómárka létrehozatala miatt hagyta ott. Egy olyan sportkocsi kifejlesztése volt a cél, ami minden szempontból tartós, így került kifejlesztésre a műanyagkarosszériás, sirályszárnyas autó, a Peugeot-Renault-Volvo 2,8 literes V6-osával.

 

Az autó karosszériáját Giorgetto Giugiaro tervezte és 1976-ra kész lett, ezt követően a Lotus fésülte át a terveket, a gyártást 1979-re tervezték és eredetileg Puerto Ricoban. Az ír kormány támogatása nyomán végül 1981-ben indult meg a termelés Belfast közelében.

 

Deloreannek a gyártás elindításához 175 millió dollárt kellett összekalapolnia, miután 1982-ben letartóztatták drogkereskedés vádjával, szinte biztossá vált a bukás. Körülbelül 9200 legyártott darab után az év végén leállították a gyártást. A sors fintora, hogy az 1985-ös Vissza a jövőbe című filmben időgépet alakít az autó, melynek hatására nagyon népszerű lett, három évvel a gyártás megszűnése után.

 

 1995-ben egy amerikai vállalkozó megvette a védjegyet és DeLorean Motor Company néven megalapított egy céget, mely a megmaradt alkatrészekből újból gyártani kezdte a Deloreaneket.