Autókedd: Emblematikus kisautók a II. világháború után, avagy országok többnyire négy kerékre ültetése.

 

Emblematikus kisautók a II. világháború után, avagy országok többnyire négy kerékre ültetése.

 

1939. szeptember elsején német katonák egy alternatív valóságot vizionálva átlépik a lengyel határt és ezzel kezdetét veszi a II. világháború. Az elkövetkező évek Churchill szavait idézve nem okoznak mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket. Országok válnak a földdel egyenlővé, közben a nagyhatalmak újraosztják a világot és benne Európát. A háború tényleges kitörését okozó diktátor halálát és rendszerének összeomlását követően a történelem körforgásának megfelelően újabb diktátorok és hatalmak alakították az új rendet, melyben a tengelyhatalmak és azok támogatói iparukat olyan irányban fejleszthették csak, ami nem tette lehetővé a hadi eszközök gyártását. Mindemellett egész Európa gazdasága, infrastruktúrája romokban hevert. Az új időszak, a szabadság szele pedig magával vonzotta az autó iránti igény megjelenését. Ez az írás pár, ismert típust mutat be röviden, amelyek egyszerűsége meglepő módon párosul a szépérzékkel és a mérnöki zsenialítással.

 

Volkswagen Typ 1.

 

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki valamilyen módon ne találkozott volna a formával, melynek kifejlesztését maga Adolf Hitler rendelte el, az akkor már a korhoz képest nagy mennyiségű autópályával rendelkező országban a német nép kocsiba ültetése címén, innen ered ugye a „Népautó”-elnevezés.   A jármű tervei egy 1953-as bírósági ítélet szerint nem Ferdinad Porschénak, hanem Barényi Bélának voltak köszönhetőek, amelyeket még 1925-ben papírra vetett.

 

A gyártás bár 1938-ban elindult, de csak a világháborút követően tudott felfutni, mely egészen 2003-ig tartott és mintegy 21 és fél milliós darabszámot jelentett. A csővázas alapokon nyugvó, 18 ponton ahhoz rögzített karosszériában a kezdeti 985 cm³-es motorokat 1131 cm³-es motorok váltották és az ezt követő években lényegében folyamatosan hajtottak végre változtatásokat az autón. Az 1950-es évektől az Amerikai Egyesült Államokban is óriási népszerűségre tett szert és miután az amerikaiaktól eredendően Bogárnak hívták az autót, a gyár is átvette a megnevezést.

 

Az autót  kabrió változatban is gyártották, amelyet az NSZK-ban 1980-ig, a sima változatot 1978-ig készítették,hogy utána Mexikóban és Brazíliában folytatódjon a termelés, Európába is onnan kerültek szállításra a járművek.

 

FIAT Nouva 500

 

A Bogárhoz hasonlóan szép karosszériával rendelkező autócska elődje az 1935-től gyártásba került FIAT 500 Topolino. 1955-ig gyártották, aztán átvette technikáját és helyét a gyártosoron és azt meg is tartotta 1975-ig. Az autó nemcsak egyszerűen az olasz városoknak, hanem az édes élet életérzésnek is a szimbóluma lett és mindez máig kitart.

 

A három métert el nem érő hosszúságú járműben egy 479 cm³-es motor , melyet 1960-ban már egy 499 cm³-es követett a kocsi farában. Ezt követően 1965-ben és 1972-ben hajtottak végre változtatásokat, miközben több karosszériaváltozatot készítettek (kombi, áruszállító).  Licenszét az NSU, a Stey-Puch illetve az Autobianchi gyártotta. 1975-ben történt megszüntetéséig közel 3,9 millió példány készült a FIAT 500-asból, hogy végül ő adja át a helyét a nálunk csak „Kispolszki”-ként ismert FAT 126-osnak.

 

Citroen 2CV

 

A nálunk csak egyszerűen „Kacsa”-ként ismert autó prototípusa 1939-re lett kész, így a termelés 1948-ban indulhatott. Edoward Michelin ötletéből származott a jármű alapkoncepciója, amely egy vidéken használható, strapabíró, 60 km/h-ás végsebességre képes, valamint 50 kilogramm pogyássz elszállítására. Volt egy fura kikötés, melynek köszönhető a későbbiekben a Citroen a filozófiájává vált futóműveit, nos rossz úton, az autóban szállítva nem törhetett össze egy kosár tojás.

 

Az autó megszületését nagyban hátráltatta, hogy a költségvetés számítása során negyven százalékkal drágábban tudták volna árulni, mint az a tervekben szerepelt, márpedig a cél a francia mobilitás megteremtése volt. Olyan egyszerűsítéseket alkalmaztak, mint a szélvédőtől az autó hátuljáig vitorlavászonból készült a tető, vagy a műszerezetsége egy-két kapcsolón és a kilométerórán kívül nem tartalmazott mást. . Kezdetben 375 cm³-es léghűtéses boxermotorral gyártották, ami a későbbiekben 602 cm³-esre nőtt.

 

A gyártás leállításáig 1990-ig az alváltozatokkal - például a Meharival - együtt hét millió körüli a gyártott darabok száma.

 

Forrás: wikipédia