A bohémak, avagy egy csehországi utazás emlékei.

 

Pont tíz éve barangoltam be barátokkal  Csehországot egy október 23-ai hosszúhétvégén. Egy őszi, sörkóstolós hétvégét akartunk összehozni, egy sokkal kedvesebb és emlékezetesebb utazás lett belőle. A hajnal három óra körüli indulást követően a több órás autózás első állomása a Cseh-Morva fennsík déli részén található, hatezer lakosú Telc volt. Az osztrák határhoz közeli város központját 1992-ben nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé. A városról az első írásos emlékek a XIV. századból származnak. Óvárosának úgynevezett lábasházai méltán teszik ismertté a várost.

 

Rövid séta után folytattuk utunkat Cesky Krumlov városába. Ceské Budejovicétől mintegy harminc kilométerre fekvő kis ékszerdobozra nehéz szavakat találni. Hasonlóan Telchez, ennek a városnak a régi része 1992 óta UNESCO védelem alatt áll. Különlegességét számomra az adja, hogy a Moldva-folyó kanyarulatában helyezkedik el, az alsó és a felső városrészek együttesen pedig olyan hangulatot árasztanak, ami semmi máshoz nem fogható. Innentől kezdve fertőzött meg a bohém-életérzés, ami egy teljesen más világot nyitott felém. Persze ekkorra már ismertem a cseh filmművészetet, mégis meglepő volt számomra, hogy a vásznon látottak mennyire a valóságot adják vissza.

 

A városról a XIII. századból származnak már emlékek, de gazdagságát és jelenlegi fogmáját a Rosenberg család által nyerte el az 1600-as évektől kezdve. Két fő részre osztható a régi városrész, a várra és az óvárosra. A vár a Hradzsin után Csehország második legnagyobb ilyen jellegű épülete. A 12 ezer lakosú település látogatottsága is eszerint alakul. Az itteni napunkat a helyi Eggenberg sörgyár megtekintésével zártuk.

 

Aztán folytattuk kalandozásainkat a 130 km-re lévő Prágában. Célunk alapvetően kettős volt, egyrészt megismerni legalább a belvárost és a várat, másrészt pedig a híres cseh sörkultúrát átélni. Az 1,3 millió lakosú főváros a Moldva-folyó partján fekszik. Több évezredes múltja átível a Német-Római Császárságon és az Osztrák-Magyar Monarchián. Épített öröksége kevésbé lett a II. világháború áldozata, mint mondjuk Varsó.

 

Az Óváros tere a csillagászati órával, a Károly-híd, vagy a vár, mind-mind érdekes és izgalmas látnivaló, melyek megtekintése közben újból átlényegülhetünk a bohém életérzéssel. Megkóstolhatjuk a finom cseh söröket és hagyhatjuk, hogy csak úgy teljen az idő, hogy aztán egyszer csak rájöjjünk, ideje indulni haza. A mai írás fotói között kivételesen nemcsak én általam készültek lesznek valószínűleg, mert egy mappában, ömlesztve találhatóak meg a számítógépemen. Utólagos hozzájárulását köszönöm a többieknek.